Lassan egy hónapja már, hogy megkaptuk a Marvel filmuniverzum legújabb remek művét, ami véleményem szerint, valóban az egyik legremekebb mű lett, a három Thor film közül legalábbis biztosan kimagasló alkotás.

A filmet a maga műfajában megkritizálták már elegen, én inkább a mitológia felől közelíteném meg az eseményeket, így a Sakaaron töltött percekkel ezúttal nem fogok foglalkozni, ellenben szolgálhatok néhány érdekes tájékoztatással főleg a családi szálakról.

AZ APRÓBETŰS RÉSZEK SPOILERT TARTALMAZHATNAK!

A ragnarök más szóval világvégét jelent. A Föld, vagyis Midgard odavész épp úgy, ahogy Asgard és az összes többi birodalom is. (Ugye itt máris eltérünk a filmtől, ahol azért csak az istenek lakhelyét pusztíttatja el Thor Surtr-ral.) Ennek megvannak a maga előjelei, az emberek elhitványulnak, a viharkorral három éves zord tél köszönt a földre – nesze neked Winter is coming – majd az ordasok korában a Napot és Holdat üldöző farkasok, akik miatt váltakoznak a nappalok és éjjelek, utolérik az égitesteket, s ahogy felfalják őket, sötétség borul a világra, s megkezdődik a jó és a rossz végső csatája.

A Thor 3-ban Hela, a holtak úrnője, Thor hirtelenjében lett nővére a főgonosz, s valóban a mitológiában is egyike az asgardi istenek ellen törő rémeknek. Helheim, az alvilág az ő birodalma, s a holtak seregével akarja leigázni Asgardot, szóval ez így stimmel is.

Azonban gondolom mindenkinek feltűnt a filmben is mennyire hasonlít Lokira. Nem egy meme készült azzal, hogy talán inkább nem Thor az örökbefogadott gyermek? Nos, a mitológiában erre a magyarázat az, hogy Hela Loki lánya. Emellett pedig félig csak félig élő, félig holt, de valljuk be, ennél badass-ebben akkor se nézett volna ki, ha rohad az egyik oldala.

Hela szeretett hátaslóként is funkciónáló „kutyusa” Fenrirként szerepel a skandináv eddákban és valóban egy óriásfarkas. Korábban még az egyik isten csellel megláncolta, mikor már túl vadnak bizonyult, ám a ragnarökkör ő is lerázza láncait. Természetesen neki is van családja, nem is akármilyen. Ugyanis Hela, testvére, vagyis igen a mi kedvenc csíntalan istenünk, Loki az édesapja.

Bár a filmben Odin már nem vesz részt a nagy csatában, a mitológiában azért ő vezeti az einherjarokat, akik a Valhallába jutott hős harcosokat jelöli. Mellettük harcolnak a valkűrök is, akiket a filmben Thor annyiért odavolt kicsinek. A mitológiához hűen vitték vászonra őket, csak nők tartozhattak közéjük, gyönyörű és erős harcosok voltak és pegazusokon vonultak a csatákba.

Odin Fenrirrel küzd meg, ám harcuk nem sokáig tart, a farkas lovastul megeszi – azért a filmben sokkal szebb és meghatóbb haláljelenetet kapott, nem? – majd egy másik isten bosszulja meg, aki Fenrir állkapcsát addig feszíti szét, míg az ketté nem szakad, ami végülis a Hulkkal folytatott harcába egész beleillik.

De ha már említettük Odin lovát… Az első Thor filmben, lehet nem mindenki szúrta ki, de mikor Odin megjelenik Jöttunheimben, hogy megmentse Thor formás kis fenekét, a lónak, amin ül, nyolc lába van. Ő Sleipnir, aki… igen, aki Loki gyermeke ismét, ám hogy ne legyen ilyen egyszerű, ez esetben Loki anyaként szerepel az anyakönyvi kivonatban.

Nem akarok eltérni a tárgytól, így csak röviden és tömören összefoglalva, egy korábbi Thorral közös kalandjuk során, Lokinak elő kellett vennie alakváltó képességét, hogy elterelje egy óriás fekete csődör figyelmét és hát mi más lehetett volna, mint egy tüzelő kanca… Szóval kilenc hónap múlva pedig életet adott Sleipnirnek, akit aztán a ragnarökkor igazából a féltestvére fal fel. Ehhez képest a filmben Thor és Loki még tényleg jó testvérek…

Az egyetlen szereplő, a ragnarökkor, akit nem használt fel a film, Jörmungand, az óriás Midgard-kígyó, aki az óceánokban él, míg el nem jön a világ vége. Tudom, tudom sok lesz a saját magam ismétléséből, de Jörmungand is ismét Loki fia, akinek a fogantatásakor ismét a férfi szerepét vette magára a csínytevő. Mit lehet tenni, ez a ragnarök eléggé ilyen családi businessre sikerült…

Ez az óriáskígyó Thor végzete, akit bár a viharisten hatalmas csatában végül meg tud ölni, a bestia megmarja harc közben, s a méreg végez vele. Ezzel szemben a filmben csak egy beszélgetésben van szó kígyóról, mikor Thor a gyermekkorukról mesél, mennyire szerette a kígyókat.

A legnagyobb különbség azonban, aminek személy szerint én nagyon örülök, hogy a mitológiában Loki a gonoszak oldalán áll. Az északiak hite szerint is Loki megosztó karakter volt, mondáik során néha akadályozta az isteneket, néha segítette őket, néha csínyeket követett el, máskor Thorral kalandozott. (Néha pedig érdekes légyottokon vett részt a gyerekeit elnézve) Mikor azonban a legjobban szertett istent, Baldert csellel megöleti, végleg elvágja magát a többieknél és egy sziklához láncolják elég fájdalmas körülmények közé, így semmit nem láthatunk abból az elfogadó szeretetből és együttműködésből, ami Thor és Loki között van a filmben.

Innen szabadul ki és tör az asgardiakra, ahol Heimdallal, a Bifröst őrével találja szemben magát, amire például az első Thor filmben is láthattunk példát, ám a mitológiában ekkor egymás kardjától esnek el.

Utolsó közös karakterünk pedig Surtr, a tűzóriás, aki a világ teremtése óta ül a világ peremén, várva a ragnarök eljövetelét, amit igazából a filmben is elmesél. Ő hozza el a világok pusztulását, kardjával lángba borít és elpusztít mindent. Ahogy ezt Asgarddal teszi a film végén is.

És bár nem tudom kinek mekkora öröm, de a mitológia szerint pár isten mellett Mjölnir, Thor varázslatos pörölye is túléli a világok halálát, s Thor fiainak lesz a társa.